El tema «polvo y ceniza» en la Antología Griega



su cuerpo dejará, no su cuidado;
serán ceniza, mas tendrá sentido;
polvo serán, mas polvo enamorado.

Antípatro de Sidón, Anth. Gr. 7, 23

Θάλλοι τετρακόρυμβος, Ἀνάκρεον, ἀμφὶ σὲ κισσός,
ἁβρά τε λειμώνων πορφυρέων πέταλα:
πηγαὶ δ᾽ ἀργινόεντος ἀναθλίβοιντο γάλακτος,
εὐῶδες δ᾽ ἀπὸ γῆς ἡδὺ χέοιτο μέθυ,
ὄφρα κέ τοι σποδιή τε καὶ ὀστέα τέρψιν ἄρηται,
εἰ δή τις φθιμένοις χρίμπτεται εὐφροσύνα.

Que florezca hiedra alrededor de ti, Anacreonte,
y delicados pétalos de purpúreos prados.
Que broten fuentes de blanca leche,
que de la fragante tierra emane dulce vino
para que tus cenizas y huesos sientan alegría,
si acaso algún placer les toca a los muertos.

Epigrama anónimo, Anth. Gr. 7, 279

Παῦσαι νηὸς ἐρετμὰ καὶ ἔμβολα τῷδ᾽ ἐπὶ τύμβῳ
αἰὲν ἐπὶ ψυχρῇ ζωγραφέων σποδιῇ.
ναυηγοῦ τὸ μνῆμα. τί τῆς ἐνὶ κύμασι λώβης
αὖθις ἀναμνῆσαι τὸν κατὰ γῆς ἐθέλεις;

Deja de pintar los remos y el espolón1Parte puntiaguda de la proa de la nave sobre mi tumba
y sobre mis frías cenizas.
Es de un náufrago la tumba. ¿Por qué esta desgracia
causada por las olas quieres otra vez recordarle a este, que yace bajo tierra?

Isidoro de Egea, Anth. Gr. 7, 280

Τὸ χῶμα τύμβος ἐστὶν ἀλλὰ τὼ βόε
ἐπίσχες οὗτος, τὰν ὕνιν τ᾽ ἀνάσπασον
κινεῖς σποδὸν γάρ. ἐς δὲ τοιαύταν κόνιν
μὴ σπέρμα πυρῶν, ἀλλὰ χεῦε δάκρυα.

Este montículo es una tumba. Ea,
detén a tus bueyes y levanta el arado,
pues estás removiendo mis cenizas. En este polvo
no derrames semillas de trigo, sino lágrimas.

Asclepíades, Anth. Gr. 7, 284

Ὀκτώ μευ πήχεις ἄπεχε, τρηχεῖα θάλασσα,
καὶ κύμαινε, βόα θ᾿ ἡλίκα σοι δύναμις·
ἢν δὲ τὸν Εὐμάρεω καθέλῃς τάφον, ἄλλο μὲν οὐδὲν
κρήγυον, εὑρήσεις δ᾿ ὀστέα καὶ σποδιήν.

Aléjate de mí 8 codos, mar salvaje,
e hínchate y grita con gran fuerza.
Si derribases la tumba de Eumares, de nada
te serviría: encontrarás huesos y ceniza.

Crinágoras, Anth. Gr. 7, 380

Εἰ καὶ τὸ σῆμα λυγδίνης ἀπὸ πλακὸς
καὶ ξεστὸν ὀρθῇ λαοτέκτονος στάθμῃ,
οὐκ ἀνδρὸς ἐσθλοῦ. μὴ λίθῳ τεκμαίρεο,
ὦ λῷστε, τὸν θανόντα. κωφὸν ἡ λίθος,
τῇ καὶ ζοφώδης ἀμφιέννυται νέκυς.
κεῖται δὲ τῇδε τὠλιγηπελὲς ῥάκος
Εὐνικίδαο, σήπεται δ᾿ ὑπὸ σποδῷ.

Aunque el sepulcro esté hecho de una losa de blanco mármol
y esté pulida correctamente por el cantero siguiendo la regla,
no es de un hombre noble. No juzgues por la piedra,
querido amigo, al muerto. La piedra es insensible
y con ella se reviste incluso un oscuro cadáver.
En ella descansa el débil cuerpo2 Literalmente «trapo, trozo de tela»de
Eunicida y se pudre bajo las cenizas.

Filipo de Tesalónica, Anth. Gr. 7, 382

Ἠπείρῳ μ᾿ ἀποδοῦσα νέκυν, τρηχεῖα θάλασσα,
σύρεις καὶ τέφρης λοιπὸν ἔτι σκύβαλον.
κἠν Ἀΐδῃ ναυηγὸς ἐγὼ μόνος, οὐδ᾿ ἐπὶ χέρσου
εἰρήνην ἕξω φρικαλέης σπιλάδος.
ἢ τύμβευε κενοῦσα καθ᾿ ὕδατος, ἢ παραδοῦσα
γαίῃ, τὸν κείνης μηκέτι κλέπτε νέκυν.

Me dejaste muerto en la tierra, mar salvaje,
y arrastras los restos de las cenizas.
Yo, que estoy solo y náufrago en el Hades,
no estaré en paz sobre la sólida y áspera roca.
Entiérrame llevándome a las olas, o déjame
en la tierra y no robes de esta tierra mi cadáver.



Citar este post:

Sánchez Sergueeva, M. (3 de marzo de 2024). El tema «polvo y ceniza» en la Antología Griega. Epistemomanía. https://epistemomania.com/el-tema-polvo-y-ceniza-en-la-antologia-griega/

Descubre más desde EPISTEMOMANÍA

Suscríbete y recibe las últimas entradas en tu correo electrónico.